Esti Zongora18+
Esték

Szerda este, oktatóasztal: így tanít Lenke blackjackre

Szerdánként egy asztal kifejezetten a kezdőké. Végignéztem egy oktatóestet, hogy leírhassam, hogyan tanít Lenke, és mit tanulnak a vendégek.

Mosolygó felszolgáló fémedényt tart a pultnál

Fél nyolckor még üres az oktatóasztal, csak Lenke áll mögötte, és rendezi a paklikat. Az első vendég mindig kicsit zavarban érkezik, körülnéz, és megkérdezi, hogy ő jó helyen jár-e. Lenke mosolyog, és azt feleli: „Ha nem tudsz semmit, akkor pontosan jó helyen.”

Az est három részből áll. Az első húsz percben Lenke elmagyarázza a szabályokat, kártya nélkül, csak beszéddel. A második húsz percben a vendégek gyakorolnak, anélkül hogy bármi tétje lenne, a harmadikban pedig egy kisbajnokságot játszunk, amelyen mindenki részt vehet.

Szerda este a nagy teremben a lámpák szokatlanul halványak, mert Lenke az oktatóasztal fölé külön lámpát akaszt. Ez azért van, hogy a kezdők lássák az osztó kezét, és ne kelljen a lapokat kitalálniuk. A többi asztalnál ilyenkor kevesebben ülnek, és a terem hangulata nyugodtabb, mint máskor.

A szerdai oktatóest sosem nyúlik két óránál tovább. Lenke szerint az új információ egy idő után már nem fér be a fejbe, és a vendéget nem szabad túlterhelni. Ha valaki többet szeretne, jöjjön vissza a következő szerdán. A legtöbben visszatérnek, és másodszorra már ők mutatják az újaknak, hol kell ülni.

Hogyan magyaráz Lenke?

Lenke nem használ szakkifejezéseket az első negyedórában. Nem mondja, hogy „hit” vagy „stand”, csak azt: „kérsz-e még egy lapot, vagy megállsz?” A szavakat később tanítja meg, amikor a vendég már érti a mozdulatot. Szerinte a nyelv a játék utolsó része, nem az első.

A gyakorló körök

A gyakorlás nem számít, a zsetonok csak jelképek, és az osztó nem jegyzi fel az eredményt. Lenke ilyenkor lassan oszt, és minden lap után elmondja, mi történt. Ha valaki hibázik, nem javítja ki rögtön, csak megkérdezi, miért döntött úgy. Sokan maguktól jönnek rá, mit csináltak másképp, mint ahogy kellett volna.

A kisbajnokság

Az est végén egy kört játszunk a rendes szabályok szerint. A győztes neve felkerül egy kis táblára az oktatóasztal mellett, de nem a rézlapra: az a szombati bajnokságé. Az oktatóesten senki nem veszít, és mindenki hazamegy azzal az érzéssel, hogy legközelebb már tudja, mit csinál.

Ki jár az oktatóestre?

Az oktatóestet többnyire olyan vendégek keresik, akik a barátaik ajánlására jöttek, vagy a kastélyból érkeztek, és kíváncsiak voltak. Van köztük nyugdíjas tanár, fiatal pár és olyan férfi, aki húsz éve szeretne megtanulni blackjackezni. Lenke mindegyiküket ugyanúgy fogadja: leültet, tölt egy pohár vizet, és azt mondja, hogy van idő.