„Mi áll a Széchenyi utca hetes számú ház mögött?”
Egy régi kereskedőház, egy kastély a szomszédban és egy tó, amely nem látszik, de mindig érezni. Röviden a házról és arról a városról, amelyben áll.
Hogyan lett kereskedőházból esti ház?
A Széchenyi utca hetes számú ház régen kereskedőház volt: elöl az üzlet, hátul a raktár, az emeleten a család. A kereskedő gabonát, fűszert és kelmét árult, és az udvaron szekerek álltak. Amikor az üzlet megszűnt, a ház lassan elcsendesedett, és sokáig üresen állt.
Marcell akkor látta meg a hátsó raktárt, amelynek a mennyezete magas volt, a falai vastagok, és a hangja jó. Azt mondta, hogy ebből terem lesz. A felújítás során a tetőt újraépítették, a padlót lecsiszolták, a falakat meszelték. A raktár ajtaját meghagyták, és ma a folyosóról nyílik.
Az eredeti ablakokat is megtartottuk, kivéve kettőt, amelyek már nem voltak javíthatók. Azokat a régiek mintájára újra csináltatták. A lámpák kampói az eredeti helyen vannak, ahol a kereskedő is a lámpásait akasztotta. Ezt Marcell nem tervezte, csak amikor a falat kinyitották, ott voltak.
Az étterem a ház elülső részében működik, ahol régen az üzlet volt. A pult helye ma is látszik a padlón, és az ablak melletti asztalok a régi kirakat előtt állnak. Aki hosszabban ül itt, észreveszi, hogy az utca emberei még ma is megállnak az ablak előtt, és benéznek.
A felújításhoz a ház régi lakói közül többen hoztak emléket: egy fényképet, egy kulcsot, egy levelet. Ezek közül néhány most a folyosón lóg keretben. A legkedvesebb egy fénykép, amelyen az üzlet kirakata látszik, előtte pedig egy bajuszos férfi mosolyog. Marcell szerint ő a ház első vendégfogadója.
A ház képekben
Mi van a ház körül Fertődön?
Fertőd a kastélyáról híres, amelyet a magyar Versailles-nak is neveznek, és ahol a zeneszerző Haydn évekig dolgozott. A kastély a ház szomszédságában áll, és a vendégeink egy része onnan érkezik: koncert után vacsorázni, vagy egyszerűen sétálni. Mi a kastély árnyékában élünk, nem versenyzünk vele.
A tó, a Fertő, néhány kilométerre fekszik. Sekély, nádas, szeles, és a világörökség része. Kerékpáros turisták járják körül, és sokan közülük nálunk pihennek meg. A tó halai az étlapra is felkerülnek, ahogy a part menti falvak burgonyája és káposztája is.
A város csendes, kisvárosi: a hétköznapok reggelei a piachoz és a pékséghez kötődnek, az esték a kastélyhoz és a sétálóutcához. A Széchenyi utca nem főutca, inkább mellékutca, amelyről kevesen tudják, hogy este mennyi minden történik benne.
Ha ide jössz, érdemes a ház mellett a környékre is időt szánni. A kastély kertjében séta, a tó mellett kerékpártúra, a piacon friss zöldség. Este pedig vacsora és egy asztal. Ez a mi Fertődünk: nem hivalkodó, de a vendégeinknek tökéletesen elég.
A városban jól ismerik Haydn nevét, és sokan járnak koncertre a kastélyba. Aki koncertről érkezik hozzánk, többnyire fáradtan és megkönnyebbülten ül le, és szinte mindig azt mondja, hogy végre egy hely, ahol nem kell tapsolni. Ezt kitüntetésnek vesszük, és igyekszünk is megérdemelni.
A tó felől fújó szél néha elhozza a nádas hangját, és az emberek ilyenkor megállnak az utcán, hallgatják. A ház ablakai vastagok, de az udvar felől a szél hangja néha beszűrődik. Henrietta szerint ez az egyetlen háttérhang, amelyet a ház szívesen eltűr.