„Mi vár a nagy teremben, vacsora után?”
Öt asztal egy magas, tükörfalas teremben: rulett, két blackjack és két póker. Zsetonnal játszunk, pénz és nyeremény nélkül, csak a helyszínen, csak nagykorúaknak.
Öt asztal egy hosszú teremben
A nagy játékterem a ház hátsó szárnyában van, ahol régen a raktár állt. A mennyezet magas, a falakat puha anyag borítja, a hosszabbik falon tükör van, két oldalán egy-egy falikarral. A kaszinó hangja ettől halk, a fény pedig meleg és egyenletes.
A rulettasztal a terem közepén áll. A kereket Lenke kézzel hajtja, a golyó hangja pont akkora, hogy az asztal köré gyűlők hallják, a szomszédok viszont ne. A számok táblája mellett kis lámpa ég, amely csak azt világítja meg, ami fontos.
A tükörfal mellett két blackjackasztal áll, mindkettőnél hat szék. Az osztó mutatja a lapokat; a cél, hogy az összeged a lehető legközelebb legyen a huszonegyhez, de ne haladd meg. A zsetonokat semmire nem lehet átváltani, így az asztalnál nincs miért aggódni.
A két pókerasztal a terem végében áll. Itt Texas Hold'em, Omaha, Seven Card Stud és Five Card Draw is előfordul, az est változatát a bejáratnál kiírjuk. Mindenki ugyanannyi zsetonnal ül le, és a kör végén az asztalon hagyja őket.
Mindegyik asztalnál külön osztó dolgozik, és mindegyiknél van egy kis lámpa, amely az osztó kezét világítja meg. Ez nem hivalkodás, hanem gyakorlati szempont: a játékos akkor lát jól, ha tudja, hol érdemes nézni. A lapok így mindig ugyanabban a fényben jelennek meg.
A terem végén néhány szék áll azoknak, akik csak nézni szeretnék a játékot. Henrietta kávét visz nekik, és ha valaki át akar ülni az asztalhoz, az osztó helyet csinál. A nézőknek nem kell semmit tenni, csak csendben figyelni, ahogy a kör halad.
A tükörfal nemcsak dísz. Az osztó a tükörből is látja a háta mögötti részt, a vendég pedig a saját asztalát. A falikarok a tükör két oldalán a legfontosabb fényforrások, és ezeket az osztó este nyolckor maga állítja be. Ha valaki szerint túl világos vagy túl sötét, szóljon, és igazítunk rajta.
A hang a terem harmadik főszereplője. A falak puha burkolata elnyeli a visszhangot, a padló vastag szőnyeggel fedett, a székek pedig lábgumival csúsznak. Így a lapok hangja, a zsetonok koppanása és az osztó halk mondata mind egyformán halk marad. Aki hosszabb ideig ül az asztalnál, észre sem veszi, mennyire csendes.
A nagy terem hőmérséklete mindig állandó, mert a lapok és a posztó érzékenyek. Télen egyenletesen fűtjük, nyáron a vastag falak tartják a hűvöset. A vendégek közül többen azért ülnek ide, mert itt nem kell kabát és nem kell legyező, csak a lapok.
Rulett
egy asztal, kézzel hajtott kerék
Blackjack
két asztal, hat-hat hellyel
Texas Hold'em
az esti pókerasztal alapváltozata
Többi változat
kiírt estéken: Omaha, Stud, Draw
Hogyan ülj le először?
Az első este célja a körülnézés, nem a diadal. Sétálj be a nagy terembe, figyeld meg az asztalokat, és ahhoz ülj, amelyik rokonszenves. Az osztó előbb elmagyarázza a menetet, és kört sem indít, amíg mindenki nem tudja, mi következik.
Újoncnak a blackjackot javasoljuk, mert annak a szabályát lehet leggyorsabban megérteni. Lenke szerdánként külön tanulóasztalnál foglalkozik a kezdőkkel, ahol az eredmény mellékes, a gyakorlás a lényeg. A pókert olyanoknak ajánljuk, akik már ismerik a lapokat; ott a türelem a fő erény.
Az asztalnál mindenkivel ugyanúgy bánunk. Ha valaki elbizonytalanodik, nem kell magyaráznia; felállhat, kimehet a folyosóra a tükörhöz, és visszajöhet, amikor akar. Az osztó a helyét a következő körig tartja.
A terem soha nem telik meg. Öt asztal és legfeljebb negyven vendég: ennyi fér el úgy, hogy az osztó mindenkire ránéz. Aki hétkor érkezik, többnyire kap helyet, hétvégén érdemes előre jelezni a helyfoglalási oldalon.
Ha későn érkezel, azzal sincs gond. Az osztó a következő forduló elején beültet, addig nyugodtan nézheted a játékot. Fél óra elteltével a legtöbben otthon érzik magukat, és ők magyarázzák el a következő újoncnak, hova érdemes ülni.
A zseton a ház tulajdona, és az asztalon marad. Nem tudod megvenni, nem tudod beváltani, és nem viheted haza. Az esti játék elején kapsz egy kezdőkészletet, a végén pedig leteszed. Ennyi az egész, és ettől lesz nyugodt a terem: senki nem játszik semmi másért, csak az estéért.
Az első kör mindig a legfurcsább. Ilyenkor a vendég még a szabályokra figyel, nem az asztalra, és az osztó ezt tudja. Ezért az első körben nem gyors, hanem pontos: minden lapot megmutat, minden döntést megvár. Ha a vendég elveszíti a fonalat, az osztó visszafordul egy lépést, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Az est végén a nagy teremben a lapok sorban hevernek, a zsetonok szín szerint rendezve, a lámpák egymás után kialszanak. Lenke ilyenkor még egyszer végigmegy az asztalokon, és csendben megköszöni az estét. Ez nem szokás, hanem szándék: aki ide leült, azt megilleti, hogy az este becsülettel záruljon.
A terem részletei
