Esti Zongora18+
Emberek

Lenke és a rulettkerék: egy osztó tizenöt éve

Lenke az Esti Zongora legrégebbi osztója, és ő fordítja fel a terem első lapját minden este. Megkértem, hogy meséljen a munkájáról, és ő a rulettkerékkel kezdte.

Fiatal szakácsnő munka közben a konyhában

Lenke tizenöt évvel ezelőtt egy nagyvárosi szállodában kezdte, és az első évben csak kártyát osztott. A rulettkerékhez fél évvel később engedték, és akkor is csak üresen forgatta. Azt mondja, hogy a kereket meg kell tanulni érezni: a golyó hangjából tudja, hogy a kerék jól áll-e.

Amikor Marcell megkereste, hogy jönne-e Fertődre, Lenke nemet mondott. Aztán eljött megnézni a nagy termet, és azt mondta, hogy a hang jó. Ennyit mondott, de Marcell tudta, hogy ez igen. Azóta Lenke minden este ugyanabban a sorrendben kezd, és ugyanúgy zár.

Lenke szerint a jó osztó nem látszik. Ha az asztal mellett ülők csak a játékot figyelik, és nem őt, akkor jól végzi a dolgát. Ennek érdekében minden mozdulatát tizenöt év alatt lassította le és egyszerűsítette, míg olyan lett, amilyet a vendég észre sem vesz. Ez szerinte a szakma legnagyobb tudománya.

A kerék karbantartása

A rulettkereket Lenke maga olajozza, hetente egyszer. A golyópályát zárás után finoman letörli, a tengelyt ellenőrzi, és ha a kerék egy kicsit is zörög, azonnal leállítja. Ezt másra nem bízza, mert szerinte a kerék az osztó kezének meghosszabbítása. Aki nem ismeri a kerekét, az nem ismeri a játékát.

Az első lap

A terem első lapját mindig Lenke fordítja fel, nyitáskor, a vendégek előtt. Ez nem szabály, hanem szokás, amelyet Marcell kért tőle az első héten. Lenke szerint a lap nem jelent semmit, csak azt, hogy az este elkezdődött. Ő mégis minden alkalommal csendben megáll egy pillanatra, mielőtt felfordítja.

Amit tanácsol az újoncoknak

Az újoncoknak mindig ugyanazt mondja: lassan, és nézd az asztalt, ne a lapot. A lap egy pillanatnyi dolog, az asztal viszont az egész est. Aki az asztalt figyeli, az látja, ki mikor fárad el, ki mikor nevet, és ez többet számít, mint bármelyik kör kimenetele. Ezt a mondatot Lenke tizenöt év alatt nem módosította.

Egy hétköznapi este

Lenke estéi ritkán különlegesek, és ezt szereti. Fél hatkor megérkezik, megnézi az asztalokat, átvizsgálja a paklikat, megpörgeti a kereket. Hatkor felfordítja az első lapot, utána pedig négy-öt órán át egyre ugyanaz: osztás, mosoly, egy szó. Zárás után fél órát még rendezgeti az asztalt, mert szerinte a rend hajnalra nyugalmat ad.