Esték

Egy szombat esti dobogó: tizenöt játékos, három szint, egy rézlap

A szombati nagybajnokság ritkán rövid, de mindig emlékezetes. Így zajlott a legutóbbi, a névsor lezárásától a rézlapig.

Kéz kártyapaklit kever a zöld játékasztal fölött

Fél hétkor már tizenöt név állt a névsoron. Henrietta mosolyogva ellenőrizte az igazolványokat, Lenke kalapból húzta a neveket, én pedig a terem szélén álltam, és a székeket számoltam. Két asztal indult, nyolc és hét játékossal, és a nézők közül többen már a folyosón vártak.

A szinteket huszonöt percre szabtuk, a szünetben Barnabás pogácsát és kávét küldött be. A második szint végére hárman estek ki, a harmadikban ketten. A nézők a fal mellett álltak, és suttogva találgatták, ki jut a döntő asztalhoz. Minden szint végét a réz csengő jelezte.

A nézők közt ült egy vendég, aki hónapok óta csak figyelte az estéket. Ezúttal először kért zsetont, és a harmadik szintig eljutott. Lenke utóbb úgy fogalmazott, hogy a bajnokságot nem a nyertesért érdemes megtartani, hanem azért, mert valaki végre leül.

Az asztalbontás

Tíz után az egyik asztalt felszámoltuk. A játékosok a másikhoz ültek át, Lenke pedig kihirdette, hogy a döntő asztalnál hatan maradtak. Henrietta a szabad székeket a fal mellé vitte, hogy a nézők is helyet kapjanak, és a hangulat ne tépődjön szét. A kiesettek közül ketten ott maradtak a döntő asztal mellett.

A döntő

A döntő asztalnál hárman ültek: egy egykori bajnok törzsvendég, egy fiatalember, akit most láttunk először, és egy csendes, idősebb úr. Hosszú, feszült percek következtek, az osztó minden lap után kimondta, mi történt. Végül az idősebb úr tette le a lapjait, és kezet fogott a nyertessel.

A rézlap és a fotó

A győztes, a fiatal férfi, zavartan nevetett, amikor Henrietta a nevét felvésette a rézlapra. A kis fa dobogó előtt készült egy fotó, ahol a bajnok kicsit szétnézett, mintha nem hinné el. Nem kapott semmit, csak a nevet és a tapsot. A kristálykupa a polcon maradt. Mégis többen mondták, hogy ez volt a legjobb döntő az elmúlt hetekben.

Ami a döntő után történt

A döntő asztal körül mindenki felállt, a szomszéd asztalok is elhallgattak. Utána jött a taps, a kávé és egy kis csend. Henrietta kivitte a fotót a folyosóra, hogy az induló vendégek is lássák az új nevet. Sokan megálltak előtte, és halkan elolvasták a neveket, mintha emléktáblát néznének.

Női osztó kártyákat rendez a zöld asztalon