Esti Zongora18+
Ház

Egy kereskedő háza: mit őriznek a falak a Széchenyi utcában?

A ház falai többet tudnak, mint amennyit el szoktunk mesélni. Most leírom, amit Marcell és a régi szomszédok mondtak a kereskedőről, aki előttünk élt itt.

A folyosó az egykori üzlet és a raktár között, a mennyezeti kampóval

A kereskedőt a szomszédok csak úgy emlegetik: a „mérlegesnek”. Az üzletben egy nagy, rézserpenyős mérleg állt, amelyen gabonát, lisztet és fűszert mért. Ma már nincs meg, de a mennyezeti kampó, amelyről lógott, még ott van a folyosón. Ezt a kampót Henrietta évadnyitáskor mindig leporolja, és senki nem kérdezi, miért.

A kereskedő háza kétszintes volt, elöl az üzlet, mögötte a raktár, fönt a család. Amikor Marcell megvásárolta, a raktár tetejét meg kellett újítani, a padlót kicserélni, és a falakat kimeszelni. A vastag falak azonban jók voltak, és a raktár hangja is. Ebből lett a nagy játékterem.

Az utcában elmondják, hogy a kereskedő nagyon pontos ember volt. Minden reggel pontosan ugyanakkor nyitotta az üzletet, és minden este pontosan ugyanakkor zárta. Állítólag az utca emberei az ő nyitásához igazították az óráikat. Marcell ezt a történetet szereti a legjobban, mert azt érzi, hogy a ház valódi hagyománya a pontosság.

A pult helye

Az étterem asztalai a régi üzlet terében állnak, és ha jól megnézed a padlót, látod, hol volt a pult. A deszkák ott kissé eltérő színűek, mert a vevők évtizedekig ugyanazon a csíkon álltak. Marcell nem csiszoltatta le ezt a sávot, és ma az étterem legkedveltebb asztala éppen mellette van.

A raktár ajtaja

A raktár nehéz fa ajtaja ma is a folyosóról nyílik. Vasalása régi, a zárja nem működik, de a kilincse még fényes a sok kéztől. Marcell úgy döntött, hogy ezt az ajtót nem cseréli, csak megerősíti a pántokat. Aki este belép rajta, ugyanazt a küszöböt lépi át, mint a kereskedő rakodói.

Amit a szomszédok mondtak

Egy idős szomszédasszony azt mesélte, hogy gyerekkorában ide jött lisztért, és a mérleg csengését ma is hallja. Henrietta ezt feljegyezte, és azóta, amikor a réz csengő megszólal a bajnokságon, mindig eszébe jut. A ház így lett az utca emlékezete is, nem csak az estéké.

Ami megmaradt

A házból a legtöbb dolog megmaradt: a lépcsőház korlátja, az emeleti ajtók, a kapu kerete. Ami nem, az a kereskedő mérlege és a raktár régi polca, de ezek helyett Marcell a folyosón egy keretet akasztott ki, amelyben a kereskedő számlakönyvének egy lapja látható. Nem lehet elolvasni, de szép, és ez elég.